Az óra 11-et ütött. Hamarosan indulniuk kell. Gerard olyan izgatott volt, hogy aludni sem bírt. Csak ült a szobájában és várta az idulás percét. Alicia azt mondta, éjfél előtt oda kell érniük. Ehhez nem kellet túl korán indulniuk, hiszen a temetőbe nem volt nehéz eljutni, gyalog maximum 10 perc. Gee leült az íróasztalához, a fiókból elővett egy rajzlapot, maga elé tette, majd ceruzákat és radírt pakolt mellé. Szeretett rajzolni, tehetsége is volt hozzá. Gyakran ütötte el ezzel az időt, ilyenkor gyorsan teltek a percek. Kezébe vette hát egyik ceruzáját, s lerajzolta azt, ami a fejében járt. Kis idő elteltével már tisztán látszott, hogy mit ábrázol a kép. A sötét égen fényesen világított a Hold, denevérek mindenütt, s az erdő mélyén a fák között kivehető volt egy vámpír alakja, amint egy lány vérét szívja. Gee tényleg nagyon ügyesen rajzolt, s ahogy folytatta, a kép egyre szebb lett.  Különösen sok figyelmet szentelt a vámpír élethű képének kialakításának.  Mozdulatai egyre erőteljesebbek voltak, úgy tűnt, a fiú kezd idegessé válni. A rajzolás általában megnyugtatta, de ez most nem így volt. Bármennyire is akart, nem tudott lehiggadni. A képen lévő vérszívó egyre inkább kezdett hasonlítani egy fiatal fiúra. Haja fekete volt, akár csak Gerardé, s az arca... teljesen olyan, mint az övé. Igen, a rajz minden bizonnyal őt ábrázolta, amint vámpírként kioltja egy lány életét, s arcáról sugárzik az elégedettség. Vajon mért rajzol ilyesmiket? Talán ő is vámpírrá akart válni? Valószínüleg nem. Ilyen életre senki sem vágyik. Szenvedés egy örökkévalóságon át, vérszomj, ösztönös gyilkolás. Ezek a lények ragdozók, melyek számára vér nélkül a lét elképzelhetetlen. Bizonyára ezt még ő sem szerette volna. Gerard ingerülten a falnak vágta ceruzáját, zihált, nagyon feldúltnak látszott. Ránézett az órára, melynek mutatója lassan közelített fél 12-höz. Nemsokára idulniuk kell. Felállt, hogy megnézze, mit csinál Mikey. Lehet, hogy alszik, akkor pedig ideje lenne felébreszteni. Kinézett az ablakon, s látta, hogy telihold van. Pár másodpercig figyelte, majd elindult öccse szobája felé, ami az övé mellett volt. Ahogy kilépett a folyosóra, meghallotta a testvére szobájából kiszűrődő zajt. Odaállt az ajtó elé, és bekopogott. Várt egy kicsit, de mivel senki nem felelt, úgy döntött, bemegy. Kinyitotta az ajtót, belépett a szobába, s egyből megpillantotta az ágy mellett ücsörgő Mikeyt gitárral a kezében. Hátát az ágynak vetve játszott, s észre se vette, hogy Gerard bejött a szobájába. Gee megpróbált közelebb menni, de miután már a harmadik földön heverő tárgyra lépett rá, s egy szék lábába is belerúgott, úgy gondolta, jobb lesz, ha ott marad, ahol van, s inkább távolról szól oda testvérének.

- Mikey! Mikey, hallasz?

Öccse azonban nem felelt, folytatta a gitározást, szeme be volt hunyva, s csak a zenére figyelt. Gerard nem akart elkésni, ezért tovább szólongatta őt.

- Figyelj már rám, Michael! - szólt enyhe dühvel hangjában.

- NE szólíts így! - mondta Mikey összeszorított fogakkal, s közben kezével lefogta a húrokat. - Utálom, ha megzavarnak - folytatta ingerülten.

Valóban ki nem állhatta, ha valaki zavarta. Ilyenkor mindig ideges volt, és nem tudta folytatni, amit elkezdett. Imádta gitárját, és már kiskorában elhatározta, hogy egy bandában fog játszani, s célja eléréséért mindent meg is tett.

- Mondtam én egy szóval is, hogy bejöhetsz?

- Oké, figyelj Mikey, erre most nem érünk rá. Indulnunk kell.

- Veled nem megyek sehova.

- Mi?! - Gee megdöbbent a fiú szavait hallva. - De hát oda kell mennünk! Megígérted!

- Én? Mégis mikor? Semmi olyat nem mondtam, ami arra utalt volna, hogy elmegyek veled éjfélkor egy hülye temetőbe, csak azért, hogy valami óriási baromságot csinálhass, aminek semmi értelme.

- Dehogynem! A suliban azt mondtad, hogy eljössz! - Gerard már teljesen ki volt akadva. - És egyébként sem tudom, hogy mit akar a csajod, de azt mondta, legyünk ott éjfél előtt mindketten. Azt ugye nem akarod, hogy halálra fagyjon, miközben ránk vár?

- Nem a csajom, fogd már fel!

- Jó, akkor csak ba...

- HÉ! - vágott közbe ingerülten Mikey. - Ki ne mondd! Látod, ezért nem megyek el.

A fiú ismét hátradőlt, s folytatta a gitározást.

- Jólvan na, csak azt akartam mondni, hogy baromijó barátok vagytok.

Mikey leengedte kezét, és száját mosolyra húzta. Ránézett bátyjára, majd komoly arccal ezt mondta:

- Nem ígértem meg, sajnálom. Most pedig elmehetsz, szeretnék egyedül maradni.

Gerard hitetlenkedve nézett testvérére. Most mér csinálja ezt? Nem lehet igaz... Ha pár percen belül nem indulnak el, lőttek az egésznek.

- Nélküled nem megyek sehova! - mondta, és levágta magát arra a székre, amiben nemrég majdnem hasraesett.

- Gererd! Kopj le, különben én rugdallak ki!

- Oh, öcskös, csakúgy árad belőled a szeretet.

Hosszúnak tűnő perc következett, miközben mindketten hallgattak, Mikey pedig ismét játszott gitárján. Gerard félt, hogy nem érnek oda időben. Indulniukk kell.

- Mikey, kérlek, nagyon kérlek, gyere el velem! Alicia már biztos ott van.

Mikey keze hirtelen megállt.

- Te még mindig itt vagy? Mit nem lehet azon megérteni, hogy húzz el?

- MIKEY! - üvöltött rá dühösen Gerard.

- Jól van, oké. Megyek már, nyugi - mondta testvére kicsit meglepődve, és közben letette kezéből gitárját.

- Na végre! - Gee hangján hallatszott, mennyire megkönnyebbült a várt választ hallva.

- De nem miattad. Arról ne is álmodj. Csak nem akarom átb!!!!! Aliciát.

- Rendben, nekem mindegy. A lényeg az, hogy jössz.

Mikey ránézett az órára.

- Még 20 perc van éjfélig, minek kell idegeskedni?

- Induljunk.

- Ok, én kész vagyok, felőlem mehetünk.

Kimentek a szobából, lesiettek a lépcsőn, majd csendesen az ajtóhoz sétáltak. Felvették a kabátjukat, és kiléptek az éjszakába. Mikey becsapta maga mögött az ajtót, mire Gerard megállt, hátrafordult, s dühtől eltorzult arccal nézett testvérére, aki épp kabátját igazgatta. Miután felhúzta a cipzárt, ránézett bátyjára, majd meglepődve kérdezte:

- Most mi van? - értetlenül nézett testvérére. - Már megint mi rosszat csináltam?

- Muszáj volt becsapnod? Azt akarod, hogy mindenkit felébresszünk?! Igaz is, tudja meg mindenki, hogy ilyenkor kilógunk. Kicsit hangosabban nem lehetett volna bevágni? Csak hogy Alicia is hallja, igen, a Way testvérek útnak indultak! Nem tennéd meg a kedvemért? Gyerünk, csak bátran! Tudom, hogy többre is képes vagy.

- Jól van, hagyjál már! Muszáj mindig b!!!!!!!!!!? Annyiból is felfogtam volna, hogy 'halkabban', vagy valami... Nem hiányoznak a hülye megjegyzéseid.

- Jó, ok, mindegy. Mehetnénk már végre?

Az útnak már több mint felét megtették szótlanul sétálva egymás mellett, amikor egyszer csak Mikey vigyorogni kezdett és testvére arcát bámulta. Gee ránézett, de nem értette, mit akar, ezért ismét elfordította fejét. Mikey le sem vette róla a szemét.

- Neked meg mi bajod van? Úgy vigyorogsz, mint valami idióta - bukott ki Gerardból.

- Tudtad, hogy így a holdfényben tök ilyesztő fejed van? - kérdezte nevetve öccse.

Gee fejét rázva a másik irányba fordult, s közben hangosat sóhajtott.

- Halál komolyan mondom! Tisztára, mint valami vámpír - Mikey még mindig széles mosollyal arcán beszélt. - Áááh, szóval ezért hívtál? Nehogy már it nekemugorj! Szóval erről van szó? Ezért megyünk pont a temetőbe? Legalább el se kell vonszolni a hullámat, mi? Mocskos egy vámpír vagy te.

- Mikey, kuss!

- Azért vagy ilyen ideges, mi? Már szomjazol a véremre, igaz? Tudtam én, mindigis tudtam.

- Ne magyarázz már!

- Akkor nagyon sajnálom, de tudnod kell: AIDS-es vagyok... Ha mindenképp engem akarsz, tisztában kell lenned a következményekkel. De vicces lenne már! Egy AIDS-es vámpír itt rohangálna fel-alá! Tök poén. És akkor jönne valaki: 'Nézd má',...'

- FOGD MÁR BE! - ordított Gerard, s öccsét nekinyomta egy fának. - Nem vagyok vámpír, de ha az lennék, már rég kinyírtalak volna!

- Nyugi Gee, én nem...

- Nem igaz, hogy öt percre sem bírod befogni! Csak azt akartam, hogy maradj csöndben, de te erre sem vagy képes. Hallgasd!

Elengedte a fiút, majd némán bámult maga elé. Mikey homlokát ráncolva fürkészte bátyja arcát, de még így sem értette.

 - Alicia? - suttogta a mögötte levő bokrok felé fordulva Gerard.

Mikey most már tényleg nem értette, mit akart testvére. Mégis mit keresne itt Alicia? De ha Gee azt feltételezi, hogy itt van, akkor valószínűleg hallott ott valakit.

 - Mi van, Gee? Most már komolyan kezdesz megijeszteni - mondta rémülten. - Hallottál valamit?

Bátyja csendre intve felemelte a kezét.  Meredten bámult a bokrok közé, ahonnan a zajt hallani vélte.

 - Mindegy, nincs ott senki. Menyjünk.

Testvére félholtra vált arccal/váltan ?????? sietett utána, s az út hátralévő részén meg se szólalt, viszont annál többször tekintett hátra, vagy nézett körül. Végre megpillantották a temetőt. Mikey szívéről nagy kő esett le, hogy élve eljutottak idáig. Kicsit gyorsítottak a tempón, besétáltak a temető kapuján, megtettek pár lépést, majd mindketten megálltak, és körülnéztek kutatva valami után.

 - Ott van! - szólt hirtelen Mikey, s egy távoli pontra mutatott. Elindultak arrafelé, s a távolban egy lány alakja kezdett kibontakozni. Sietve tartottak felé.

 - Áhh, csakhogy itt vagytok. Mégis mi tartott ilyen sokáig? Már 10 perc sincs éjfélig!

 - Bocs, csak Gee megint nem szedte be a bogyóit, és tiszta ideg.

Alicia elmosolyodott, Gerard pedig egy mérges pillantást vetett öccsére.

 - Arról ne is beszéljünk, mennyire megijedtél a bokorban rejtőző mumustól. Vigyázz, ott van mögötted! - kiáltott Gee kezével Mikey háta mögé mutatva. A fiú összerezzent, s ijedten fordult hátra. Ekkor Alicia és Gee egymásra néztek, és hangosan kinevették őt.

 - Jujj, vigyázz, még megesz! - gúnyolódott nevetve bátyja.

 - Ez nem vicces, oké? - mondta felháborodva kisöccse.

 - Oh, dehogynem!- mondták, majd folytatták a nevetést.

Mikey sértődötten sétált egy fához, ami úgy két méterre lehetett tőlük. Nekidőlt, s karbatett kézzel, mérgesen figyelte őket.

 - Ne már Mikey. Gyere vissza! Már így is alig maradt időnk. El kéne kezdenünk - mondta Alicia.

 - Ok, de miről is lenne szó? - érdeklődött Gerard, miközben testvére visszament melléjük.

 - Tényleg, mit fogunk csinálni? - kérdezte meg Mikey is. - Mit keresel?

Alicia idegesen kutatott valami után.

 - Jajj ne! Asszem a másik sírnál hagytam a könyvet - szólalt meg kis idő után a lány. - Gerard, nem mennél el érte? Csak menj arra egyenesen kb. 5 percig - kezével a temető legsötétebb pontja felé mutatott -, ott lesz egy feltűnően nagy sírkő, annál van a könyv. Nem nehéz megtalálni, egy kripta mellett van, és tényleg ez a legnagyobb.

 - De hogy menjek oda érte? Tök sötét van, alig látok - panaszkodott Gee. - Nincs egy lámpád vagy valami?

 - Hát az nincs, de mondom, hogy csak egyenesen kell menned.

 - És ha elesek, betöröm a fejem akkor mi lesz?

 - Akkor peszgőt bontunk - felelte mogorván Mikey, mire Alicia megütötte a vállát.

 - Mér nem mész te? Csak nem félsz a sötétben?

Mikey majdnem nekiesett bátyjának, de Alicia megakadályozta.

 - Fiúk, hagyjátok abba! Nem akarom egész este ezt hallgatni. Gerard, amíg te elmész a könyvért, addig Mikey itt marad és segít nekem.

 - Óóó... Ok. Akkor én elindulok, és kettesben hagylak titeket ezen a szép holdfényes éjszakán. És mennyi idő múlva végeztek? Mondjuk fél óra? elég lesz?

 - GERARD! Hozd már ide azt a rohadt könyvet!

 - Gratulálok Gerard, már őt is kiakasztottad.

 - Oké, oké. Megyek már.

Gee elindult arra, amerre a lány mondta. Nagyon odafigyelt, hova lép. Menet közben azon gondolkozott, hogy Alicia vajon mért nem árulta el eddig, mit akar. Azt mondta, a könyvben olvasott valamit. Akkor biztos bejelölte. Gee már nagyon kíváncsi volt. Gyorsított tempóján, hogy hamarabb odaérjen és belenézzen a könyvbe. Pár perc múlva megpillantotta a sírkövet,  amiről Alicia beszélt. Valóban hatalmas volt. Körülnézett, s meglátta a kriptát is. Odasietett, letérdelt a sír mellé, de mivel nem látott semmit, kezével tapogatni kezdte maga előtt a füvet, és nemsokára rá is bukkant a keresett tárgyra. Kezébe vette, és elindult vele visszafelé. Hiába remélte, hogy megnézheti, ha be is lenne jelölve, ilyen sötétben akkor sem látná. Visszafelé már nem sietett, inkább óvatosan lépkedve tartott célja felé. Pont egy ferde keresztet került ki, amikor hirtelen sikítást hallott.

 - Alicia?

Gerard nagyon megrémült, futásnak eredt. Rohanás közben majdnem beleesett egy betemetetlen sírba, de szerencsére meg tudott állni előtte. Alig kapott levegőt, de ebben a pillanatban semmi sem érdekelte. Lehet, hogy barátai bajban vannak, minél hamarabb oda kell érnie. Szaladt tovább, ahogy csak bírt. Egyszer csak megpillantotta a földön ????ülő/térdelő???? Aliciát, előtte pedig Mikey feküdt a lány ölébe hajtva fejét. Ahogy Gerard közelebb ért, hallotta, hogy a lány zokog, öccse pedig levegőért kapkod. Nagyon megijedt, el sem tudta képzelni, mi történhetett. Amikor odaért, elhajította a könyvet és letérdelt a lány mellé. Ekkor meglátta, hogy Mikey szájából vér csordul ki, és folyik róla a víz.

 - Mi... De hát... Mi történt? - kérdezte Gerard, s egy könnycsepp lassan végigfolyt arcán.

 - Én csak... mi... itt voltunk, és akkor hirtelen a fa mögül jött valaki, és... és... kés volt nála... nekem esett, Mikey csak engem akart védeni... engem akart megölni... és ő... megmentette az életem!

Alicia szeméből záporoztak a könnyek. Gerard testvére fölé hajolt, és bíztatóan azt mondta:

 - Ne félj, Mikey! Nem lesz semmi baj, csak ne csukd be a szemed, hallod? Hívok segítséget. Tarts ki!

Gerard fel akart állni, de Mikey megragadta a kezét.

 - Gee... lá... látom... lá... itt van... te... te is... nézd... itt a... itt... - a sérült fiú alig tudott beszélni.

 - Hé, Mikey! Maradj csendben! Ne beszélj! Pár perc és itt vagyok.

Mikey egyik kezével még mindig szorosan fogta Garardét, másikat pedig a magasba emelte.

 - Mama!... itt van... te is... te... látod, Gee?...

 - Mikey, csak mi vagyunk itt - mondta zokogva Alicia.

 - Nem... nem... ő is... itt van... én... én látom... hozzám beszél... azt... azt mondja... Gerard... te... te... ezt komolyan... bevetted?

Gerard értetlenül nézett előtte fekvő öccsére. Alicia már nem bírta, kitört belőle a röhögés. Ekkor már Mikey is mosolygott, megragadta bátyja vállát, felült, és rákiáltott:

 - Siess, Gee! Hol vannak már a mentők?

Elengedte őt, majd letörölte arcáról a művért.

 - Ha komoly lett volna, már rég halott lennék.

Alicia már alig kapott levegőt, úgy nevetett.

 - Mi van? Te most... Ez nem volt vicces, tudjátok mennyire megijedtem?

Gerard annyira dühös lett, hogy majdnem ő végzett Mikeyval.

 - Tudjuk hát! Láttuk az arcodon - mondta Mikey, Alicia pedig helyeselt.

 - Ti ezt előre kiterveltétek?

 - Persze! Mindent pontosan elterveztünk. Onnan, hogy kémia előtt elmegyünk Aliciához...

 - Mi?! Csak ezért hívtatok ide?! - Gerard nem akarta elhinni.

 - Pontosan - felelt Alicia hatalmas vigyorral arcán, a röhögést már abbahagyva.

 - Még az is a terv része volt, hogy először ellenkezek és nem akarok eljönni.

 - Mi van?!

 - Ja, csak hogy ne gyanakodj - vette át a szót a Alicia. - Mert Mikey tuti nem jött volna el önként, és ha ő rohan hozzád, hogy indulnotok kell, az elég feltűnő.

 - Remek. Kössz szépen. Nagyon rendesek vagytok.

 - Jajj, ne már Gee. Csak vicceltünk - mondta a lány.

 - Hát remélem ti jól szórakoztatok.

Gerard felállt, és alindult a kapu felé.

 - Gerard! Most hova mész? - kiabáltak utána.

Gee megfordult és rájuk nézett.

 - Nem tudom. El. Valahova... jó messzire.

 - Figyelj, ne haragudj!

 - Ez talán nem szerepelt kitűnő tervetekben?

 - Hát erre igazából nem is gondoltunk. Azt hittük, te is nevetni fogsz, ha megtudod, hogy nincs is semmi baj.

 - Hát az nem jött össze.

Gerard otthagyta őket, kisétált a temetőből, majd az erdő felé vette az irányt. "Mégis hogy jutott ez eszükbe? És hogy gondolhatták, hogy még viccesnek is fogom találni a dolgot?"  Miközben Gerard ezen tűnődött, észre sem vette, milyen messzire került otthonuktól. Csak ment a fák között, És idegesen rugdalta el az útjába kerülő ágakat. Hirtelen lépteket hallott az egyik bokor felől. Megállt, és a zaj forrása felé fordult.

 - Mikey! Hagyjatok már békén! Szerinted azért jöttem el,hogy utánam jöhess? Inkább menj haza.

Gerard továbbindult, de valaki az útjában állt.

 - Jesszus! Maga nem az öcsém! A frászt hozta rám.

 - Valóban nem, és kérlek bocsáss meg, ha rádijesztettem.

 - Semmi gond. A testvérem és a barátnője már úgyis elrontották a napomat.

 - Oh. Sajnálom. Mi történt?

 - Áh, lényegtelen. Már egyébként is megszoktam, hogy Mikey mindent tönkretesz.

 - Szóval ezért vagy ilyenkor az erdő közepén teljesen egyedül? Vagy tévedek? Van veled valaki?

 - Nincs. De... ezt miért kérdi? - Geet furcsa érzés fogta el. Hátrálni kezdett.

 - Nem kell félned, nem foglak bántani - mondta a rejtélyes alak.

Gerard még mindig gyanakodva figyelt rá, és futásra készen állt vele szemben.

 - Nem vagyok gyilkos. Igaz, ha az lennék, akkor is ezt mondanám.

Száját gonosz mosolyra húzta. Gerard nem tudta, félnie kéne-e. Tudta, bármi történhet, és lehet, hogy hülyeség, amit tesz, de közelebb lépett a fura férfihoz, és jól szemügyre vette. Gee nagyon meglepődött kinézetén. A fickó úgy festett, akár egy vámpír. Fekete haját szétfújta a szél, de ő nem törődött ezzel. Gerard szemébe nézett, s cseppet sem zavarta, hogy a fiú bámulja őt.

- Maga... mit mondott, hogy hívják?

 - A név mit számít. Csakis tetteink tesznek azzá, akik vagyunk.

 - Aha, jó'van. És hány éves?

 - Nos,...

 - Várjon, kitalálom! A korunk nem fontos, a lényeg az, hogy életünk sarán tegyük azt, amit helyesnek vélünk, és akkor azzá válunk, akik lenni szeretnénk. Jól mondom? - gúnyolódott Gee.

A férfi mosolygott.

 - Még nem feleltél a kérdésemre. Mért vagy itt?

 - Mért ne lehetnék? Csak idejöttem, hogy az lehessek, aki szeretnék.

 - Nem szerencsés ilyenkor errefelé. Bárki rádtámadhat.

 -Nem félek. Legalább pár évig Gerard lehettem. Marha jó...

 - Ne mondd ezt. Az életet meg kell becsülni.

 - Pont maga beszél? Úgy néz ki, mint egy élőhalott. Nehogy azt mondja, hogy élvezi a sajátját. Akkor nem akarna egy sétáló hullára hasonlítani.

 - Te talán igen? Szeretnél más lenni?

 - Mégis mi? Vámpír? - kérdezte Gee, majd lehajtotta fejét. - Vámpírok nem léteznek...

 - Mért vagy ebben olyan biztos?

 - Ugyan már! Találkozott már eggyel is?

 - Igen.

Gerard ránézett aa férfira. Szívverése felgyorsult. Ez a furcsa alak kezdte nagyo megijeszteni.

 - Ezt... ezt meg hogy érti?

Gerardnak eszébe se jutott futásnak eredni. Csak állt, és a férfi arcát fürkészte.

 - Hmm. Neked még sokmindent kell tanulnod. Vámpírok igenis léteznek. Semmi értelme ezt tagadni, hisz  tudjuk, hogy így van. Lehet, hogy már te is összefutottál eggyel, csak nem tudtad, hogy közénk tartozik. Sokszor úgy néznek ki, akár egy normális ember. Külsejük nem mindig utal arra, hogy nem emberek. Néhányan olyan vakmerőek, hogy a városba merészkednek. Ezzel kockára teszik saját és társaik biztonságát is.

 - Miről beszél? Ez hülyeség.

 - Jobban kéne figyelned. Máris elárultam magam, de ez neked fel sem tűnt.

 - Miért, talán említette a nevét?

A férfi nevetni kezdett.

 - Nem, Gerard.

 - Honnan tudja a nevem? - kérdezte meglepetten a fiú.

 - Tőled - felelte mosolyogva az idegen.

 - De hát én nem... Ja, tényleg.

 - A vámpírok élete nem olyan egyszerű, amilyennek te képzeled. Fogalmad sincs az egészről.

 - Miért, milyennek képzelem? Egyébként is, honnan tudhatná azt maga, hogy milyen?

 - Még mindig nem érted, ugye?

 - Mégis mit? Csak azt ne mondja, hogy maga egy vámpír. Hé, ne bámuld a nyakam!

A feketeruhás alak mosolyogva figyelte a fiút.

 - Ígérem, nem fog fájni.

Ekkor elővillantak szemfogai. Gerard tátott szájjal bámult rá, de már nem tudott mit tenni. Igaz, nem is nagyon akart. A vámpír rávetette magát. Ekkor eszébe jutott testvére, akit talán soha többé nem láthat. Nemrég még azt hitte, Mikey fog meghalni, most pedig egy vámpír az ő vérét szívja. Pár másodperc múlva mozdulatlanul összeesett. Csak feküdt a földön, és várta a halált. A lény, mely megtámadta, igazat mondott, valóban nem fájt. Gee örült, hogy legalább nem kell szenvednie. Ahogy ott feküdt, egyszer csak valami az arcára hullott. Felnézett, s ekkor meglátta a vámpír vérző csuklóját feje fölött. Kinyitotta száját,  és várta, hogy a vér belecseppenjen. Gyilkosa lejjebb engedte karját, míg a seb, melyet magán ejtett, Gerard ajkához nem ért. Gee megfogta támadója kezét, és inni kezdte vérét. Leírhatatlan érzés volt. Legszívesebben soha nem hagyta volna abba.

 - Jólvan Gerard, elég lesz - szólt a vámpír. - Gerard!

A fiúnak nehezére esett elengedni, de végül megtette. A fölé hajló lény szemébe nézett.Egyre rosszabbul érezte magát. Megragadta a férfi karját, és erősen megszorította. Látta, hogy annak csuklója már be is gyógyult. Szenvedett, s fájdalmában fel is ordított. Szívverése felgyorsult, ő mégjobban megszorítottaa vámpír kezét, s közben fogait is összeszorította. Zihált, és csak úgy folyt róla a víz. A mellette ülő férfi nyugtatni próbálta. Szíve most egyre lassabban vert, majd végleg leállt. Gee becsukta a szemét, s amikor ismét kinyitotta, tisztán látta támadója arcát. Elengedte kezét, majd felállt. A vámpír arckifejezése olyan volt, akár egy őrült tudósé, aki alig várja, hogy láthassa kísérlete eredményét. Körbesétálta a fiút, és tátott szájjal figyelte.

 - Kitűnő - szólalt meg büszke mosollyal arcán. - Üdvözöllek a halhatatlanok között!

Gerard felemelte kezeit, és hitetlenkedve nézte azokat.

 - De hát... akkor én most... vámpír lettem?

 - Kétségkívül. Te vagy az első teremtményem, és ahogy nézem, jó választás volt. Remek vámpír lesz belőled!

 - Most ugye csak viccel? Nem... ez képtelenség... Biztos csak álmodom.

 - Nem, ez a valóság. És ha jól tudom, te is ezt szeretted volna.

 - Mit? Miről beszél maga? Talán a fejembe lát?

 - Igen, a gondolatolvasás egyike kitűnő képességeinknek.

 - ÉN EZT NEM AKARTAM! Én... én csak normális életet szerettem volna... Fel akartam nőni... És Mikey... Őt sem láthatom többé, igaz? És a szüleimet... meg Aliciát! És senki mást...

A vámpír lehajtotta fejét, majd ismét felnézett, egyenesen Gerard szemébe.

 - Nem... többé egyikükkel sem találkozhatsz. Félő, hogy rájuktámadnál, és megölnéd őket.

 - És ha utána... innának a véremből? - kérdezte Gee elcsukló hangon. - Akkor velem lehetnének, nem igaz?

 - Gerard... Nem tehetünk mindenkit azonnal vámpírrá. És ők valószínűleg nem vágynak erre a sorsra.

 - Mért, én talán ezt akartam?! Szívesebben...én... én meghaltam? - Gerard csak most fogta fel, mi is történt az elmúlt pár órában.

 - Oh, igaz. A halál... Teljesen megfeledkeztem róla, mennyire fájdalmas. Bocsáss meg, ha félrevezettelek. Én is átestem rajta, de az már rég volt. Nagyon rég.

 - Sokra megyek egy rohadt bocsánatkéréssel! Maga... maga megölt!

 - Igen, valóban ezt tettem. Csúnya, csúnya Gordon!

A vámpír mogorván nézett Gerardra. Azt hitte, könnyebb lesz. Nem is sejtette, hogy a fiú meggondolja magát. Azért választotta őt, mert tudta, hogy erre vágyik. Most azonban meglepte a fiú goromba viselkedése.

 - Na jó, én most inkább haza megyek.

Gerard sarkon fordult, és elindult a hazavezető úton. Sokkal tisztábban látott, mint amikor ide jött. Valószínűleg ez is egy adottság, amivel minden vámpír rendelkezik, hiszen éjszakai lények.

 - Nem mehetsz haza. Mire hazaérnél, felkel a nap, és szénné égsz, azt pedig te sem akarhatod.

 - Ne mondd meg nekem, hogy mit akarok! Igenis haza megyek, nem érdekel a véleményed!

 - Gerard! Ezentúl nem mehetsz fényre, se emberek közé. Csakis akkor, ha táplálkozás céljából teszed ezt. Pontosabban fényre akkor sem. És vízzel sem érintkezhetsz. De ezekről a dolgokról valószínűleg már tudsz.

 - És akkor mégis mit kéne csinálnom?

 - Velem kell jönnöd. Itt lakom nem messze. Mostantól nálam fogsz élni. Akarom mondani, ott fogsz lakni.

 - Tehát... tényleg nem mehetek többé haza a családomhoz?

 - Ha jót akarsz nekik, nem.

Gerard csak most kezdte megérteni, milyen sors vár rá. Csak bámulta gyilkosát, s próbálta feldolgozni a történteket. Tudta, hogy nem lesz könnyű.

 - Induljunk - mondta a vámpír.

 - Rendban, Gordon.

A vámpír elmosolyodott, majd elindult otthona felé a fiú előtt haladva, így mutatva neki az utat. Gee még mindig nem tudta elhinni, hogy mindez valóban megtörtént. Csak remélni tudta, hogy reggel a saját ágyában ébred, iskolába megy, és minden a megszokott lesz. De ha nem... végülis, nem lehet olyan rossz vámpírként élni... vámpírként létezni... Gordon a fiú gondolatait hallva mosolyra húzta száját. Örült, hogy végre ő is belátta, az új életnek, amit tőle kapott, rengeteg előnye is lehet. Útjukat csendben folytatták az éjszaka közepén. Gerard izgatottan várta, hogy megérkezzenek, és tanulhasson a tapasztalt vámpírtól, hisz még rengeteg dolog van, amit nem tud ezekről a lényekről. Már ő is közéjük tartozik.