4. the early years

 Ray: kisgyerekkoromban az apukám egy postán dolgozott... szerintem a szállítási részlegnél volt

Gerard: az az igazság, hogy ahhoz, hogy most éneklek, nagyon sok köze van a nagymamámnak

Mikey: félénk gyerek volt, sokféle adottsággal, amiket először félt fejleszteni, mert félt, hogy a többiek mit szólnak, vagy hogy nem lenne elég jó belőlük. Az egyik ilyen adottság az éneklés volt, már fiatalon elkezdte felfedezni a hangját.

Gerard: Átmentem egy másik suliba, mert addig Mikey és én különböző általános iskolába jártunk, negyedikes voltam, és teljesen új volt a helyzet, akkor kezdtem el új dolgokat kipróbálni, többet rajzoltam, rajzszakkörökre jártam, és volt egy dráma szakkör is, és arra gondoltam, hogy érdemes lenne kipróbálni.

Mikey: Az egyik legkorábbi emlék, hogy volt egy iskolai színdarab..

Gerard: volt egy Pán Péter előadás, amit általában lányok játszottak el, szóval nem tudom, hogy ez mennyire menő, hogy én is szerepet kaptam. Csak… ki kellett nyitnom a számat, és az éneklés csak úgy jött -

- és a nagymamám nagyon izgatott lett a dologtól. Engem nem érdekelt annyira, szerintem csak be akartam bizonyítani magamnak, hogy képes vagyok megcsinálni. És azután a rész után csak benne ragadtam az egészben

Mikey: és elénekelte Pán Péter szerepét, és nagyon ment neki.

Gerard: a dalnak, amit énekelnem kellett, az volt a címe, hogy ’Nem akarok felnőni’, és a dalszöveg valami ilyesmi volt, hogy ’nem akarok felnőni… sosem lesz bajuszom… vagy sosem növesztek bajuszt, se nagyot, se picit…’ és egy törpét csináltak belőlem, volt zöld harisnyám is meg minden. És minden, amit addig felépítettem a suliban, semmivé lett. El akartam felejteni a régi általános iskolámat, és naná, hogy a legjobb mód erre eljátszani baszott Pán Pétert az új suliban már rögtön az első évedben.

Gerard: szóval az előadás után a tanár sokat foglalkozott a hangommal, és folyton megkért hogy énekeljek rendezvényeken. És utána jött a középiskola, ami már teljesen más volt. Sokféle gyerek járt oda, és a legtöbbjüknek az volt a fontos, hogy népszerű legyen.

Mikey: hosszú ideig eltávolodott ezektől a dolgoktól, tudod, a felnőtté válás nehézségei miatt

Gerard: úgy voltam vele, hogy nem akarok többé a fura, énekes gyerek lenni. Plusz már más dolgok érdekeltek… képregények, Iron Maiden, szóval az egész éneklés már nem volt az én világom, csak simán hátat fordítottam neki, és arra gondoltam, hogy inkább egy rockbandában fogok gitározni. – (Ray: tud játszani egy keveset…) – Nem voltam valami jó – (Ray: úgy értem, ahhoz nem volt elég jó, hogy élőben is felléphessen, de érdekes szólamokat tudott kitalálni…) – Volt egy banda, amiből azért tettek ki, mert nem tudtam eljátszani a ’Sweet Home Alabama’-t.

Gerard: (gitározik) szarul tudok gitározni

5. influences

Ray: A néhány előadó és együttes, akik nagy hatással voltak ránk, nagyon változóak zeneileg az én részemről. Engem a bátyám vezetett be tényleg a zenébe, Led Zeppelin-t, The Doors-t, The Who-t, és még egy csomó ilyen zenéket hallgatott. Plusz nagyon szerette a metált, ami tökjó. Ő vett rá arra, hogy Metallica-t, Megadeth-t, Slayer-t hallgassak.

 Mikey: gyerekként Gerarddal gyűjtöttük azoknak az előadóknak a lemezeit, akiket nagyon szerettünk.

 Gerard: nekem az első fontosabb együttes az Iron Maiden volt

Iron Maiden

Gerard: elkezdtem Iron Maiden-t hallgatni, és ez változtatott meg mindent.

Mikey: mindketten Iron Maiden fanatikusok voltunk

Gerard: ez adta meg ez első színpadias hatást nekem, és van egy másik színpadias banda, amellett az első punk banda, akiket tényleg nagyon szerettem az a The Misfits.

The Misfits

Ray: egy csomó punk banda volt, akkoriban, mint a Misfits

Gerard: a Misfits nagyon fontos volt akkoriban Jersey-ben, mert Lodi –iak, ami ott van a közelünkben, de Jersey-ben legendák voltak. A mai napig lehet érezni, hogy a Misfits ’uralja’ New Jersey-t. Szóóval, utána a punk rock terén megtaláltam a Black Flag-et.

Black Flag

Frank: csak hallgatni kellett, ahogy Greg Ginn játszik. Fiatalként nem akartam Van Healen lenni, sokkal inkább Greg Ginn.

Gerard: a Black Flag volt az a banda, ami valami oknál fogva megszállottá tett a bosszúval kapcsolatban. Ez azért lehetett, mert a középiskolában teljesen kívülállónak számítottam, és mindig erről álmodoztam

Frank: ott van az érzés az egész mögött, ez a zaj, és düh, és ezt te is érezted.

Gerard: szóval mindig is marad a My Chem-nek egy punk része. Ez a pörgős, agresszív, gyönyörű cucc.

Mikey: fiatalon Gerard és én megszállottak voltunk két emberrel, ők voltak Glenn Danzig és Morrissey.

Morrissey & The Smiths

Gerard: utána jött a Smiths, és ez egy nagyon nagy hatással volt ránk. Ahogy elmesélt egy történetet, a dalszövegei, hogy milyen zord volt ahhoz képest, hogy mennyire poppos volt.

Gerard: (koncerten) – Ki fogja eljönni megnézni Morrissey-t itt holnap este? Miaf.. emberek, csak kábé tízen fogtok jönni?

 Mikey: arról beszélgettünk, hogyha alakíthatnánk a bandát, milyen lenne az tökéletes banda, amit hallgatni szeretnénk, és mindig arra jutunk, hogy mennyire jó lenne egy banda, amiben benne van Morrissey és a Misfits… eszméletlen lenne.

6. the dawn of mcr

Gerard: (közönségnek) kib.ottul jók vagytok! Készen álltok? – visítás – Nem hallak titeket! Készen álltok?? –

 Ray: az ügyben ahogy találkoztunk… Mikeyval és Gerarddal pár évvel azután találkoztam, hogy leérettségiztem. Egy közös barátunkon, Shawn-on keresztül.

 Mikey: (Gerardnak) Te valami Shawn nevű sráccal jártál egy suliba…

 Gerard: Ray Toro-val egy olyan barát révén találkoztam, akit még a rajzsuliból ismertem…

 Ray: szinte majdnem ugyanazok a dolgok érdekeltek minket…. Képregények, horror filmek és zene.

 Interjús: és akkor már az My Chem előtt barátok voltatok?

Gerard: Jaja, már jó előtte ismertük egymást.

 Ray: nagyon gyorsan barátok lettünk. Emlékszem, hogy először veled (-Mikeyval-) találkoztam egy étteremben. Az első dolog, amire felfigyeltem, ahogy a szemüveged hordtad.

Mikey: jaja, az orrom végén volt folyton.

Ray: ja, az orra végén volt folyton, és mindig a fejét hátra dőltve járt, hogy átlásson a szemüvegén. És csak arra tudtam gondolni, hogy milyen fura gyerek.

- igazából Mikeyval közelebb álltunk egymáshoz, mint Gerarddal. -

ja, és Gerard volt ez a, tudod, befelé forduló művész, aki nem nagyon mozdult ki otthonról.

- sokáig nem is nagyon találkoztunk, csak tudtam, hogy szeret rajzolni meg szereti a képregényeket -

Nem is nagyon láttam máshol, kivéve a házukat, és később a gyakorlótermet.

7. early collaborations

Ray: velem kapcsolatban, én játszottam néhányszor az évek alatt, ha szükség volt rá

Gerard: még a rajzsuli idején is egy punk bandában szerettem volna lenni, de még mindig nem úgy, mint énekes.

Ray: én voltam a basszusgitáros egy bandában, aminek Nancy (vmi??) volt a neve, és ami pop-punk sztájl volt.

- csak egy koncertünk volt, ha jól emlékszem, valami gördeszkás helyen. Mármint tudod, nem volt semmi különös, csak egy sima pop-punk banda volt az egész -

Interjús Gerardnak: mindig együtt voltál Mikeyval a bandákban?

Gerard: Aha

Mikey: Már elég régóta együtt játszunk.

Gerard: volt egy banda, Reagan Jones, amiben együtt voltam vele, még a rajzsuli idején.

Mikey: együtt voltunk ebben az egy bandában, a Reagan Jones-ban, és ő énekelt, és én voltam a basszusgitáros, de később megváltoztak a tervek.

Ray: utána elvesztettük a kapcsolatot. Barátok maradtunk, de nem voltunk mindig együtt, csak hétköznapi barátok voltunk, tartottuk a kapcsolatot.

Gerard: szóval visszatértem a rajzoláshoz, amit addig is csináltam, és továbbra se énekeltem. És a rajzsuli után, amikor a képregények nem jöttek be, megint csinálni akartam egy bandát, azt mondtam, adok a dolognak még egy lehetőséget.

Rádiós: Ki indította el a bandát?

Gerard: én vettem fel a telefont, és egyszerűen felhívtam mindenkit.

Gerard: a legtöbb embertől azt a visszajelzést kaptam, hogy „biztos, hogy ezt akarod csinálni?” Mondtam, hogy igen. Vagy, hogy „biztos vagy benne? Azt hittem, hogy művész akarsz lenni.” És erre azt mondtam, hogy van egy jó érzésem ezzel kapcsolatban.

 Ray: nem sokkal azután, hogy szeptember 11. megtörtént, Gerard felhívott, akkor már régóta nem hallottam róla.

Rádiós: Szóval akkor lényegében hogy jöttetek össze?

Gerard: Csak telefonhívások kellettek, akkorra már mindenki sok bandában volt, én úgy voltam vele, hogy most énekelni fogok, és most fogunk adni a banda dolognak egy utolsó esélyt. Mattet nem sokkal szeptember 11. után hívtam, kábé októberben.

 Brian: Gerard képregényrajzoló lett volna, a Cartoon Network-nek kellett volna rajzolnia, és ott volt a helyszínen, amikor a World Trade Center összeomlott, és biztos vagyok benne, hogy látta, ahogy az emberek ugornak ki az ablakokon. Úgy volt vele, hogy elfecsérli az életét azzal, hogy vállalatoknak rajzol, és nem segít senkin, nem teszi teljesebbé mások életét. Hazament, és azt hiszem, megírta a Skylines And Turnstiles-t.